Hírlevél 22.


Országos Fémipari Ipartestület XXII. sz. hírlevele


Kedves Tagtársak, Fémiparos Társak!

Az Országos Fémipari Ipartestület legújabb hírlevelében az alábbi témákról szeretnénk tájé-koztatást adni:

1. Új iratminta a vállalkozói tudástárban, hogyan írjunk fizetési felszólítást
2. Keresik az év felelős foglalkoztatóját
3. Kötetlen munkarend-Mit jelent ha a munkavállaló maga oszthatja be munkaidejét?
4. A munkáltatói igényérvényesítés 5 tiltott módja
5. Egy év múlva mindent lát a NAV
6. Hamarabb visszakapják az áfát, kisebb bírság
7. Kiszámolták hogyan hatott a magyar cégekre az uniós pénz


Dorog, 2017. augusztus 28.

Üdvözlettel:
Szűcs György
Elnök
Országos Fémipari Ipartestület
________________________________________
Fizetési felszólítás


Hogyan írjunk úgy fizetési felszólítást egy adós vállalkozásnak, hogy az később felszámolási eljárás kezdeményezését is megfelelően megalapozza? A kérdésre dr. Ritter Marianna, az iLex alapítója és vezérigazgatója válaszol.


Szinte nincs olyan vállalkozás ma Magyarországon, akinek nem tartoztak valamilyen okból legalább egy alkalommal az üzleti partnerei. Bár az elmúlt évek jogi szabályozási szigorításai megszüntették a korábban egyes iparágakban különösen jellemző „lánctartozási” jelenséget, napjainkban is bármely gazdasági társaság fizetőképessége megbillenhet egy időre – vagy akár véglegesen is. Ha ebben az időszakban a fizetésképtelenné vált vállalkozás hitelezői között vagyunk, igen kellemetlen meglepetések érhetnek bennünket, ha nem voltunk a fizetésképtelenség bekövetkeztét megelőzően kellően elővigyázatosak és nem tettünk meg minden lépést követelésünk jogszerű érvényesítésére. A cikkhez feltöltött iratminta ennek a meglepetésnek a kivédéséhez nyújt segítséget.

Felszámolási eljárás: nem hangzik túl jól, akkor sem, ha mi vagyunk azok, akiknek tartoznak és nem mi lettünk fizetésképtelenek.
Az 1991. évi XLIX. tv. (Cstv) 22 § (1) b.) pontjában foglaltak szerint, a felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén a hitelező kérelmére is megindítható, azaz, ha bizonyos időtartamig tartoznak a vállalkozásunknak, ez az egyik legklasszikusabb eset arra, hogy felkeressük ügyvédünket (Figyelem: a b) pont esetén a jogi képviselet kötelező a jogszabály alapján!) és a segítségét kérjük. Nézzük röviden, mi történik ilyenkor!


A Cstv. 24. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat – a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is – csatolni kell.


Igen gyorsan ide is értünk tehát a fizetési felszólítás csatolásának jogszabályi kötelezettségéhez, sőt, ha tovább olvassuk a Cstv. rendelkezéseit, az is rövidesen nyilvánvalóvá válik, hogy ennek a fizetési felszólításnak bizonyos esetkörben kiemelt jelentősége lehet, ugyanis a törvény 25§ (1) bekezdés f) pontjában foglaltak szerint, a bíróság a hitelezőként előterjesztett kérelmünket érdemi vizsgálat nélkül, hivatalból elutasítja, amennyiben a 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a kérelem bírósághoz érkezésének időpontjáig az adós írásbeli felszólítása nem történt meg, vagy az nem tartalmazza a 27. § (2c) bekezdés szerinti tartalmi elemeket.


Ez – még a nem jogi végzettségű olvasók számára is – határozottan nyilvánvalóvá teszi, hogy az írásbeli felszólításunk korántsem mindegy, hogy milyen előzetes koncepció alapján született:
• azaz az is akadálya a felszámolási kérelmünk „pozitív” elbírálásának, ha a felszámolási ké-relmünknek a bíróság részére történő benyújtásáig egyáltalán nem küldtünk fizetési felszólítást az adós vállalatnak,
• az sem segít azonban rajtunk, ha küldtünk fizetési felszólítást az adós cégnek, de nem a Cstv. által kötelező tartalommal.
A jelen cikkhez csatolt iratminta azt a segítséget próbálja megadni a hitelező vállalatoknak, hogy egy olyan fizetési felszólítás-minta legyen mellékelve, amely tartalmazza a jogszabály által előírt kötelező elemeket, előtte azonban egy pár soros magyarázat még, hogy pontosan értsük, hogyan is töltsük ki az iratmintát kipontozott részeit:
• Először is fontos, hogy a felszámolási eljárás kezdeményezésének jó pár esete van, itt most csak azt az esetet dolgozzuk fel, amikor a hitelező vállalat próbálja így érvényesíteni a követelését az adós vállalattal szemben – akkor, ha az fizetésképtelennek minősül. (ha nem fizetésképtelen, akkor más jogcímen kell a tartozás behajtására eljárást indítani).
• Másodszor: azt is már jeleztem a cikk elején, hogy ez a típusú eljárás jogi képviselet-köteles, tehát magunk – vállalatvezetőként – nem járhatunk el.


• Harmadszor: ez az a felszámolási eset, amikor  az adós vállalkozás a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette (Cstv. 27§ (2) b. a.). Kétségtelenül ez az egyik leggyakrabban előforduló felszámolási eljárás-kezdeményezési eset a mai üzleti életben, de van más eset is – ott nem ez a fizetési felszólítás lesz ilyen kiemelt szerepben!


A Cstv. 27. § (2) bekezdés a.) pontja szerint, tehát a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. Ez esetben is csak akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200 000 forintot. Csak akkor lehet az adós vállalkozás vitatását megállapítani, ha az érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét. Az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. Amennyiben az adós vitatása elkésett, a tartozás adós általi megfizetése nem minősül tartozáselismerésnek, és a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.


Az ilyen típusú fizetési felszólításban meg kell jelölni
• az adós tartozásának jogcímét,
• az adós tartozásának összegét
• a teljesítési határidőt, továbbá
• meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését.
Ha a fizetési felszólítást a hitelező postán kívánja eljuttatni az adósnak, azt tértivevény különszolgál-tatással feladott postai könyvelt küldeményként kell elküldenie. A küldeményt a feladástól számított tizenötödik munkanapon akkor is a címzett által kézhezvettnek kell tekinteni, ha
• a postai kézbesítési szabályok szerint a kézbesítés akadályozott,
• a küldemény átvételét a címzett megtagadta, vagy
• a postai szolgáltató által rendelkezésére tartott küldeményért a címzett nem jelentkezett.


Amennyiben az Olvasó most regisztrál az iLex 30 napos ingyenes próbahasználatot biztosító 4SB megoldására, úgy 1 db mesterséges intelligens fizetési felszólítás is térítésmentesen feltöltésre kerül a szoftverbe – így a regisztráló vállalatvezető helyett a továbbiakban az iLex program automatikusan tölti ki az adós vállalatok felszólítására az iratmintát!


Az adós fizetésképtelensége a fentiekben meghatározott esetben sem állapítható meg, ha a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére a Cstv. 26. § (3) bekezdése alapján engedélyezett határidő még nem telt el. Számtalan más rendelkezés is alkalmazandó még erre az esetre, de a kötelező jogi képviselet miatt ügyvédünktől amúgy is pontos információt kapunk minderről. A mai cikkben sokat emlegetett fizetési felszólítást viszont nem biztos, hogy jogi képviselőnk írja meg – itt tehát nem árt, ha tudjuk a jogszabályi előírásokat és pontosan be is tartjuk, nehogy a fizetési felszólítás hiánya vagy hiányos tartalma miatt kerüljünk abba a helyzetbe, hogy érdemi vizsgálat nélkül elutasítsa a bíróság majdan a felszámolási kérelmünk, holott elég baj már az is, hogy nem jutunk időben szerződésen alapuló követelésünkhöz.

Keresik az év felelős foglalkoztatóját

Az OFA Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. meghirdette Az év felelős foglalkoztatója pályázatot.
A jelentkezést október 6-áig négy kategóriában - az 1-50, az 51-500 fő között, az 500 fő felett foglalkoztatók, illetve a közszféra szervezetei - adhatják be.


Az OFA második alkalommal hirdette meg a pályázatot, amelyen keresik azokat a munkáltatókat, amelyek az emberi erőforrást vállalatuk legfontosabb értékeként kezelik - írja az MTI.
A kiírás szerint a pályázat összegyűjti és díjazza azokat a hazai munkáltatókat, valamint közzéteszi azokat a jó gyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak a terület fejlődéséhez, kiemelkedő és iránymutató tevékenységet folytatnak a foglalkoztatás területén. (Kötelező szieszta bevezetése Magyarországon? - mutatjuk a reakció-kat.)
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a tavalyihoz hasonlóan különdíjban részesíti a képzés, szakképzés területén kiemelkedő pályázatot.


A társaságok mellett az idén a munkavállalók is tehetnek javaslatot azokra a munkáltatókra, amelyek ér-demesek a cím elnyerésére - közölte az OFA.


Kötetlen munkarend – Mit jelent, ha a munkavállaló maga oszthatja be munkaidejét?


A munkavállalók munkarendjét rendszerint a munkáltató határozza meg. Azonban létezik arra mód, hogy a munkaidő beosztásának jogát a munkáltató a dolgozónak átengedje, amely többféle előnnyel járhat mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára. Mit jelent a kötetlen munkarend, és milyen módon alkalmazhatja a munkáltató? A kérdésre Szabó Gergely ügyvéd, a Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda irodavezető partnere válaszol.


A munkarend meghatározása
Az általános szabályok szerint a munkarendet a munkáltató állapítja meg. A munkarend meghatározása alatt a munkavállalók munkaidejének megszervezését, a munkaidő beosztását kell érteni.
A munkaidő beosztás gyakran alkalmazott módja az általános munkarend. Általános munkarendről beszélünk, ha a munkaidőt minden héten hétfőtől péntekig kell beosztani, így a munkavállaló heti két pihenőnapja szombatra és vasárnapra esik.


A munkáltató a munkaidő beosztás során munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot is alkalmazhat. Utóbbi két esetben a munkaidő a hét minden napjára beosztható, és a munkaidő az egyes munkanapok között egyenlőtlenül is elosztható. Ezt nevezzük egyenlőtlen munkaidő-beosztásnak.


A munkaidő-beosztást legalább 7 nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást legalább 4 nappal korábban módosíthatja, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel.
Mit jelent a kötetlen munkarend?


A munkáltató megteheti, hogy a munkaidő beosztásának jogát a munkavállalónak engedi át. Ez tehát azzal jár, hogy a munkavállaló saját maga szervezi meg munkaidejét. A munkáltató kötetlen munkarendet írásban rendelhet el, és joga van arra, hogy a már elrendelt kötetlen munkarendet visszavonja, azaz visszavegye a munkaidő beosztásának jogát. A kötetlen munkarend nem igényli a felek megállapodását, tehát nem kötelező a munkaszerződésbe belefoglalni, és elrendeléséhez nem szükséges a dolgozó egyetértése. A vezető állású munkavállalók esetén a kötetlen munkarendet nem kell külön elrendelni, mivel ők a Munka Törvénykönyve alapján eleve kötetlen munkarendben dolgoznak.


Kötetlen munkarendet csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a munkakör jellege ezt indokolja, azaz a dolgozó olyan munkakörben dolgozik, amely lehetővé teszi a munkavégzés önálló megszervezését. Ezért nem lehet szó kötetlen munkarendről például bolti eladó, ügyfélszolgálati ügyintéző munkakörök esetén. Viszont a munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkaköri feladatok egy része, a feladatok sajátos jellegénél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesíthető.


Mik lehetnek a kötetlen munkarend előnyei?
Kötetlen munkarend esetén bizonyos munkajogi szabályokat nem kell alkalmazni. Így nem alkalmazandók a rendkívüli munkaidő (túlóra), az ügyelet és készenlét szabályai, és a munkaidőt a munkáltatónak nem kell nyilvántartani. Természetesen nem kell alkalmazni a munkaidő beosztásának azon szabályait, amelyek a munkaidőnek a munkáltató általi beosztása esetén irányadók, így a pihenőidőre, pihenőnapra vonatkozó elírásokat sem.
A kötetlen munkaidő-beosztás tehát lényegesen csökkenti a munkáltató adminisztrációs terheit, hiszen a munkaidő beosztását nem kell elvégeznie, és munkaidőről sem kell nyilvántartást vezetnie. Kötetlen munkarend esetén nem beszélhetünk túlóráról, így a munkáltatónak ez a bérköltség tekintetében is kedvező lehet. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a munkaidő beosztás jogának átengedése nem irányulhat arra, hogy a munkáltató megkerülje a rendkívüli munkavégzés esetén járó pótlékok kifizetését. Ha megállapítható, hogy bár formálisan a munkavállaló kötetlen munkarendben volt, de ténylegesen a munkaköre ezt nem indokolta volna, azt a munkaügyi felügyelet és a bíróság is jogszabályba ütközőnek fogja tekinteni.
A dolgozói oldalon az előnyök egyértelműek, hiszen a munkavállaló maga határozhatja meg a munka-beosztását, amely nagy rugalmasságot biztosít számára a munkavégzés és egyéb elfoglaltságainak (szabadidő, család stb.) megszervezésében.

 


A munkáltatói igényérvényesítés 5 tiltott módja

Ha a munkavállaló selejtet gyárt, összetör vagy elront egy berendezést, a munkáltató joggal követelheti kára megtérítését. Erre azonban csak a Munka Törvénykönyvébenmeghatározott feltételek fennállása esetén és módon van lehetőség. Az alábbiakban sorra veszünk öt olyan igényérvényesítési módot, amely biztosan nem szabályos.


1) Automatikus levonás a munkabérből
Munkáltatói szempontból kézenfekvő megoldás, hogy az igényelt összeget a munkáltató egyszerűen levon-ja a munkavállaló munkabéréből. Ha pedig a munkavállaló vitatja felelőssége fennállását, vagy az okozott kár összegét, akkor majd indítson ő munkaügyi pert. Hangsúlyozni kell, hogy a munkáltató önhatalmúlag nem vonhat le a munkabérből semmilyen kárigényt. Ehhez vagy végrehajtható bírósági határozat kell, vagy a munkavállaló előzetes, kifejezett beleegyezése. Azaz, a levonás előtt a munkavállalót nyilatkoztatni kell, hogy felelősségét elismeri és a levonandó összeg mértékét sem vitatja. Csak e dokumentum birtokában lehet a munkabérből levonni. Nem pótolja ezt a munkaszerződésbe foglalt biankó felhatalmazás, miszerint a szerződés aláírásával a munkavállaló előre nyilatkozik, hogy jogviszonya fennállása alatt bármely mun-káltatói követelés levonásához hozzájárul. Jól láthatóan ilyen esetben a munkavállaló a konkrét tényállás, jogcím és összeg ismerete nélkül adna hozzájárulást, ami természetesen semmis. A munkabérből való önhatalmú levonásokat már csak azért is érdemes kerülni, mert ez akkor is jogellenes, ha amúgy a követe-lés jogos volt (tényleg felelős a kárért a munkavállaló). A jogsértést észlelő munkaügyi hatóság, vagy bíró-ság viszont az igény megalapozottságára tekintet nélkül kötelezi a munkáltatót a jogellenesen levont összeg visszafizetésére.


2) A kárösszeg meghatározása becsléssel
Sok esetben, még ha a munkavállaló felelőssége az okozott kárért nem is vitás, a kár pontos összegének meghatározása nem egyszerű. Például, a munkavállaló – általa sem vitatottan – rosszul állít be egy gépet, amely emiatt rosszul munkálja meg az alapanyagot. A munkáltatót kár éri az alapanyag megrongálódása és a kiesett termelési idő miatt, de a megrendelések késedelmes teljesítésének is lehetnek anyagi követ-kezményei. Mindezt azonban csak alapos számítások után lehet pénzben pontosan kifejezni. A kár mértékét mindig a kárigény érvényesítőjének kell bizonyítani, ezt tehát nem lehet becsülve, vagy hasra ütve meghatározott összeggel pótolni. Nem szabályos például az a fizetési felszólítás, amelyben a kárigény ösz-szege nincs megfelelően kimunkálva, vagy ha annak levezetését nem közlik a munkavállalóval. Ha azon-ban a munkavállaló elfogadja a becsléssel megállapított összeget, akkor az már jogszerűen követelhető, vagy (előzetes hozzájárulás alapján) levonható a bérből. A törvény emellett ismeri az általános kártérítés fogalmát, amikor kifejezetten becsléssel állapítják meg a megtérítendő kárt. Erre azonban csak akkor ke-rülhet sor, ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki.

3) Kötbér alkalmazása
A kötbér polgári jogi intézmény, azt jelenti, hogy a szerződés megszegése esetén a fél egy pénzben meg-határozott összeget fizet a másik félnek. A kötbér nem kárigény, akkor is érvényesíthető, ha a másik félnek a szerződésszegés egyébként kárt nem okozott. A kötbér összegét meghaladó kár is érvényesíthető. A Munka Törvénykönyve hatálya alatt azonban a Polgári Törvénykönyv csak akkor alkalmazandó, ha erre az előbbi kifejezetten hivatkozik. A Munka Törvénykönyve ugyanis a teljesség igényével szabályozza a munkaviszonyt, amely – alá-fölérendeltségi felépítéséből eredően – elhatárolandó a polgári jogi jogviszonyoktól. A Ptk. a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait, éppen ezért hatálya nem terjed ki a munkaviszonyra. Mivel a kötbér polgári jogi szabályait a Munka Törvénykönyve nem rendeli alkalmazni a munkaviszonyban (a tanulmányi szerződés és a versenytilalmi megállapodás, mint a munkaviszonyhoz kapcsolódó megállapodások kivételével), kötbér kikötésére nincs jogi lehetőség a munkaviszonyban.

4) Felelősségre vonás felelős nélkül
A törvény szerint a munkavállaló csak akkor felel a károkért, ha azt felróhatóan okozta, azaz nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. E körülményt a munkáltatónak kell bizonyítania. Nem lehet kárigényt érvényesíteni, ha abban a munkavállalót felróhatóság nem terheli. Például, a céges autót összetörő munkavállalóval szemben nincs helye kárigénynek, ha a balesetnek csak elszenvedője, de nem okozója volt. Ugyanígy nem megalapozott a munkáltató igénye, ha pontosan nem tudja meghatározni, ki volt a károkozó, legfeljebb csak az ismert, mely műszak, vagy munkavállalói csoport tagja lehet a felelős. A felróhatóság bizonyítása hiányában az sem jogszerű, ha az adott üzemben gyártott selejt összegét egysze-rűen egyenlő arányban szétosztják az ott dolgozó munkavállalók között. Ez a fajta kollektív felelősségre vonás minden jogi alapot nélkülöz.

5) Feleljen az ügyfél káráért a munkavállaló
A Polgári Törvénykönyv szerint, ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüg-gésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. Nincs ezért lehető-ség arra, hogy a munkáltató – kibújva a felelősség alól –, közvetlenül a munkavállalóhoz irányítsa ügyfelét, ha neki az alkalmazottja okozott kárt. Más kérdés, hogy ha a munkavállaló kárfelelőssége fennáll, akkor az ügyfél részére kifizetett kártérítést a munkáltató követelheti (tovább háríthatja) a munkavállalóra, a munka-jogi szabályok szerint. Ugyanakkor, ha a munkavállaló a kárt szándékosan okozta, azért a munkáltatóval egyetemlegesen felel. Ilyenkor az ügyfél – választása szerint – a munkavállalótól vagy a munkáltatótól is követelheti kára megtérítését.


Egy év múlva mindent lát a NAV


Egy évük van a cégeknek számlázóprogramjaik online bekötésére. Jövő év július elsejétől a prog-ramoknak képeseknek kell lenniük a százezer forint feletti áfát tartalmazó számlák adatait elektroni-kus úton elküldeni az adóhatóságnak. Korábbi tervek szerint már idén júliusban kellett volna a vál-lalkozásoknak számlázóprogramjaikat beköttetniük az adóhivatalhoz.

Bő egy hónapja jelent meg a vállalkozások számlázással kapcsolatos kötelezettségeinek módosulásáról szóló jogszabály tervezete – mondta el Soós László, a Grant Thornton Adó igazgatója. Eszerint a cégeknek jövő júliusig kell számlázóprogramjaikat az adóhivatalhoz online bekötniük. A szaktárca szerint a változás csökkenti a cégek adminisztratív költségeit.


A Nemzetgazdasági Minisztérium június végén feltette a honlapjára „A számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet módosításáról” szóló tervezetét.


A dokumentum szerint jövő év július elsejétől a számlázóprogramoknak képesnek kell lenniük a százezer forint feletti áfát tartalmazó számlák adatait elektronikus úton elküldeniük az adóhatóságnak. Korábbi tervek szerint már idén júliusban kellett volna a vállalkozásoknak számlázóprogramjaikat beköttetniük az adóhiva-talhoz.
A cégeknek a számla adatainak programban való véglegesítését, illetve lezárását követően 24 órán belül kell majd továbbítaniuk az adóhivatal számára. Így a hatóság már a kiállítást követő napon ismerni fogja az adózók számláinak áfatartalmát az említett nagyságrend felett. A kötelezettség a sztornó és módosító számlákat is érinti.


Csak 100 ezres áfa fölött kötelező
A tervezet szerint az elektronikus adatszolgáltatást adózói regisztrációt követően lehet majd elkezdeni. A regisztráció nem váltja ki a számlázóprogramok eddig is hatályos bejelentési kötelezettségét, mert online adatszolgáltatás csak a százezer forint áfát meghaladó számláknál szükséges. Így előfordulhat olyan adózó, amely számláit ugyan számlázóprogrammal állítja ki; ám azok áfatartalma az összeghatárt nem haladja meg, ezért online adatszolgáltatásra nem lesz köteles.


A rendeletmódosítás tervezete 120 oldalas, abból 117 oldal az adatszolgáltatás sémaállományának kód-nyelvét tartalmazza. A szaktárca a tervezettel együtt a módosítás hatásvizsgálatát is ismertette.
Eszerint az adatszolgáltatási rendszer fejlesztésére 18,5 milliárd forintot kell fordítani a központi költségve-tésből. A változtatás emellett évente 300 millió forint, valamint 1,22 milliárd forint üzemeltetési költséget is igényel.
A hatásvizsgálat szerint a rendszer a beruházási költségeken túl nem jelent adminisztratív tehernövekedést a vállalkozásnak. Sőt csökkenti a cégek terheit, mert kiváltja a számlákkal kapcsolatos utólagos adatszol-gáltatást. A rendszer bevezetésének előnye lehet még, hogy elektronikus számlázás esetén a számlát be-fogadó vállalkozás is valós időben értesülhet a számára kiállított számla tartalmáról, ami megkönnyítheti és felgyorsíthatja a bejövő számlákkal kapcsolatos ügyintézést.


A Nemzetgazdasági Minisztérium egy áprilisi közleménye szerint az intézkedés bevezetésének köszönhe-tően az adóhatóság a cégek teljes forgalmára rálát, és az adatok összegzését követően azonnal ki tudja szűrni a csalárd vállalkozásokat. A rendszer bevezetésével megszűnik majd a számlázóprogrammal kiállított kimenő számlákra vonatkozó tételes áfa-nyilatkozattételi kötelezettség, ami csökkenti a vállalkozások adminisztratív terheit. Kérdés ugyanakkor, hogy pl. a befogadott számlák esetén továbbra is az áfabevallás részét képező M lapon kell-e majd teljesíteni partnerenként és számlánként az adatszolgáltatást, amely bizonyos esetekben többletterhet jelenthet az adózók számára.


Hamarabb visszakapják az áfát, kisebb bírságot fizet-nek


A második negyedéves rangsoroláskor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) az 538 ezer ma-gyarországi cég közül 208 ezernek adta meg a megbízható státuszt, e vállalkozások kaphatják kézhez az általános 75 napnál 30 nappal korábban a visszaigényelt általános forgalmi adót – mondta Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) parlamenti és adóügyekért felelős államtitkára az MTI-nek.


Kiemelte: 2018-tól a jó minősítésű adózóknál további 15 nappal, 30 napra rövidül az áfa kiutalási határidő.

A második negyedéves rangsoroláskor mintegy 295 ezer vállalkozás került az átlagos kategóriába, míg kockázatos minősítést majd 34 ezer cég kapott – tette hozzá Tállai András.

Kérdésre az államtitkár elmondta: ha egy cég kockázatos minősítést kap, de rendezi tartozását, akkor már a soron következő minősítéskor kikerül ebből a kategóriából. Több vállalkozás él is a lehetőséggel, és igyekeznek mielőbb kikerülni a szigorúbb szabályokkal, szankciókkal járó minősítésből. Az első negyedévhez képest a másodikban mintegy két és félezerrel csökkent a kockázatos cégek száma.

A tavaly debütált cégbesorolási rendszer lényege, hogy az adóhivatal negyedévente három kategóriába sorolja a Magyarországon működő gazdálkodókat - emlékeztetett Tállai András.

Megbízható, jó minősítést kaphat az a társaság, amely időben és pontosan befizeti az adót, kockázatosnak pedig azok a vállalkozások számítanak, amelyek súlyosan megszegik az előírásokat. Általános minősítést az kap, amelyik nem sorolható se a megbízható, se a kockázatos adózók közé - magyarázta az államtitkár.  

A korábbi visszautalással egyszerre jár jól a vállalkozás és a költségvetés is. Az adóbefizetések ugyanis időben és hiánytalanul megérkeznek az államkasszába, a cég gyorsan hozzájut az összeghez. Az első rövidebb idejű kiutalás márciusban történt, akkor nagyjából kétszázmilliárd forintot utalt ki a NAV a megbízható cégeknek – ismertette.

Tállai András kiemelte: a megbízható cégek adóhatósági ellenőrzése nem tarthat tovább 180 napnál, továbbá bevallási, bejelentési hiányosságok esetén a NAV előbb tájékoztatja az érintett céget a problémáról, és büntetést csak akkor szab ki, ha a vállalkozás nem reagál a felszólításra.

A bírságok is alacsonyabbak e cégeknél: a kiszabható mulasztási, vagy adóbírság felső határa az általános szankció 50 százaléka lehet. Ezek mellett a jó minősítésű társaságoknak – kisebb elmaradásra – évente egy alkalommal legfeljebb 12 havi automatikus fizetési könnyítés jár, mégpedig pótlékmentesen, tette hozzá.


Kiszámolták, hogyan hatott a magyar cégekre az uniós pénz


A 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban közel 2500 milliárd forint közvetlen gazdaságfejlesz-tési forrás érkezett Magyarországra, melyek egyik fő kedvezményezettje a kkv-szektor volt. A jöve-delmezőbb vállalatok pályáznak szívesebben EU-s forrásra, és a jobban teljesítő vállalatok nagyobb eséllyel nyernek. A forrásokat a vállalkozások elsősorban kapacitásbővítésre használták fel, ami megmutatkozott többek között a létszám, a tárgyieszköz-állomány, illetve az árbevétel növekedésé-ben. A források azonban nem javították a vállalatok termelékenységét.

A 2007 és 2015 közötti időszakban közel 2500 milliárd forint közvetlen gazdaságfejlesztési forrás - ebből mintegy 1789 milliárd forint a Gazdaságfejlesztési Operatív Program és a Regionális Fejlesztés Ope-ratív Programok keretében - érkezett a magyar vállalkozásokhoz. Ez azt jelenti, hogy évente átlagosan több, mint a GDP fél százalékát tették ki az ilyen jellegű EU-s támogatások. A kontinentális európai finan-szírozási struktúrához hasonlóan a tőkepiac fejlettsége elmarad az angolszász piacokétól, így a bankrend-szer mellett az EU-s források jelentik a legfontosabb finanszírozási lehetőséget a hazai vállalati szektor számára.

Különösen fontos, hogy a támogatások kétharmada jutott a mikro-, kis- és középvállalatoknak (kkv), amelyek a leginkább ráutaltak a hazai pénzügyi közvetítőkre. Főként a kisebb vállalatméret-kategóriákban a támogatásokra való számottevő ráutaltság figyelhető meg: a kedvezményezett mikrovállalkozások külső forrásainak átlagosan 63 százaléka származik uniós támogatásból, de ezen vállalkozások 37 százalékánál az uniós források aránya a 80 százalékot is meghaladja. A gaz-daságban betöltött központi szerepük miatt kiemelten fontos kérdés, hogy ezek a források hogyan haszno-sultak a kkv-knál. Ezt feltárandó, a vállalatok pénzügyi mutatószámait, tulajdonságait és a támogatásokkal kapcsolatos információkat egyaránt tartalmazó, egyedi adatbázisunk segítségével részletesen vizsgáltuk, hogy milyen hatást gyakoroltak a támogatások a kedvezményezett mikro-, kis- és középvállalkozások telje-sítményére.
A vizsgálat módszere

A támogatások cégekre gyakorolt hatását úgy azonosítottuk, hogy megbecsültük, hogyan teljesítettek volna a kedvezményezett vállalatok a támogatás hiányában. Mivel a valóságban ez nem figyelhető meg, ezért megkerestük az egyes támogatott vállalkozásokhoz minden tekintetben legjobban hasonlító olyan céget, amely nem részesült támogatásban. Az így kapott vállalatcsoportok között a támogatást követően kialakuló különbséget tekintjük a támogatás kauzális hatásának.


Mit tudunk a pályázókról?

A vizsgálat eredményeként képet kaptunk arról is, hogy mely vállalatok pályáznak szívesen, és melyek azok, amelyek jó eséllyel nyernek is. Eredményeink azt mutatják, hogy a vállalati szektoron belül a jöve-delmezőbb vállalatok pályáznak szívesebben EU-s forrásra, és a magasabb eredmény növeli a nye-rés esélyét is. Hasonlóképpen, a kkv-szektoron belül a nagyobb vállalatok mind a pályázók, mind a nyertesek között nagyobb valószínűséggel jelennek meg. A vállalatok eladósodottsága ezzel szemben eltérő hatást gyakorol a pályázásra és a nyerésre: bár az eladósodottabb vállalatok szívesen jelentkez-nek ilyen típusú forrásért, a siker valószínűsége esetükben egyértelműen alacsonyabb. Végül az is megállapítható, hogy a pályázásban szerzett tapasztalat is támogatja az újabb próbálkozást, a sike-rességre gyakorolt hatása azonban ambivalens. A pályázók közül a már egyszer nyertesek kisebb eséllyel nyernek újra, azok a vállalatok azonban, amelyek már legalább kétszer pályáztak sikerrel, egyre nagyobb eséllyel nyernek ismét.
Hogyan hasznosultak a pályázati pénzek?

Eredményeink szerint a gazdaságfejlesztési, vissza nem térítendő források szignifikáns pozitív hatást gyakoroltak a foglalkoztatotti létszámra, az árbevételre, a bruttó hozzáadott értékre, és egyes ese-tekben az üzemi eredményre is. Figyelembe véve, hogy az átlagos támogatási összeg körülbelül 18 millió forint volt, a hatás jelentős mértékű. A foglalkoztatotti létszám a vizsgált időhorizonton végig magasabb a támogatás hatására, kb. 2 fővel. A hozzáadott érték növekedése a teljes vizsgált időhorizonton szignifikáns, több mint 10 millió forintos éves reál hozzáadottérték-többletet tapasztalhatunk. A reál üzemi eredményre a támogatásnak ennél mérsékeltebb, de lényegileg szintén végig pozitív hatását figyelhetjük meg. A reál ár-bevétel támogatás hatására történő növekedése a forráshoz jutást követő legalább öt évig szintén pozitív, átlagosan 40-50 millió forintos nagyságrendű. A munkatermelékenység azonban egyik esetben sem változott szignifikánsan a támogatások hatására.

Eredményeink tehát konzisztensek azzal a hipotézissel, hogy az uniós forrásokat alapvetően kapacitás-bővítésre, nem pedig hatékonyságnövelésre használták fel a vállalatok. Ez összeegyeztethető azzal, hogy a támogatási programok egyik fő célja a foglalkoztatás bővítése volt. Emellett, mivel eleve a termelé-kenyebb vállalatok kapnak támogatást, az ilyen cégek gyorsabb növekedési üteme (a kevésbé produktív vállalatokhoz képest) így is az aggregált termelékenység javulását eredményezheti.
A pénzügyi eszközök (mikrohitelek, garancia- és kockázatitőke-eszközök) vizsgálata a vissza nem térítendő támogatásokhoz nagyon hasonló eredményeket ad. A források erőteljes pozitív hatást gyako-roltak mind a foglalkoztatotti létszámra, mind a hozzáadott értékre, mind az árbevételre. Ezen hatások nagysága azonban elmarad attól, amit a vissza nem térítendő források esetében láttunk, amit többek között a valamivel alacsonyabb átlagos támogatási összeg (kb. 13,5 millió forint) is okozhat.


Mely fejlesztési célok esetében figyelhetjük meg a legnagyobb hatást?

A részletesebb hatásvizsgálat érdekében a vissza nem térítendő támogatásokat a pályázati kiírások tartalma alapján főbb kategóriákba, ún. fejlesztési célokba soroltuk. E bontásnál a kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység (KFI) támogatása, a telephely-, technológia- és kapacitásfejlesztés, valamint a vállalati információs és kommunikációs technológia (IKT) fejlesztési célok esetén állt rendelkezésre elég megfigye-lés a megbízható becsléshez. Fontos figyelembe venni, hogy az egyes kategóriák átlagos támogatási ösz-szegei jelentősen különböznek.

A KFI tevékenység támogatására kiírt pályázatok nyertesei átlagosan csaknem háromszor akkora összeget kapnak, mint a telephely-, technológia- és kapacitásfejlesztési célú pályázatokat elnyerők és több mint hatszor akkorát, mint a vállalati IKT fejlesztési támogatások kedvezményezettjei. Ennek fényében igencsak meglepő, hogy előbbi támogatások abszolút hatása sem sokkal nagyobb, mint a másik kettőé - sőt, elég gyorsan lecseng. Az is elképzelhető azonban, hogy a kutatás és fejlesztés meg-térülési ideje sokkal hosszabb az általunk vizsgált intervallumnál.

Egyértelműen megfigyelhető, hogy az IKT támogatások fajlagos hatékonysága kiemelkedően ma-gas gyakorlatilag minden vizsgált változó tekintetében, egyedül a létszámra gyakorolt hatás cseng le ha-mar. A telephely-, technológia- és kapacitásfejlesztési célú pályázatoknál a hatás a legtöbb változó esetén perzisztensnek tűnik. Kivételt képez a reál tárgyieszköz-állomány, ami vagy arra utal, hogy a magasabb szint nem tartható fenn piaci finanszírozás mellett, vagy pedig arra, hogy a támogatottak csak előrehoztak bizonyos beruházásokat, és ezért a nem támogatott kontrollcsoportban lévő párjaik idővel be-érik őket. A munkatermelékenységre egyik típusú támogatásnak sincs hatása.
Mely szektorok teljesítettek a legjobban?

A vissza nem térítendő támogatások hatására vonatkozó becsléseinket elvégeztük azon szektorokra is, ahol ezt a támogatások száma lehetővé tette. Itt leginkább a műanyag- és fémiparban tevékenykedő vállalatoknak nyújtott támogatások emelkednek ki, a legtöbb vizsgált változó tekintetében erre a szektorra becsültük a legnagyobb hatást(az átlagos támogatási összeg is itt volt a legmagasabb, de a becsült hatások ezzel együtt is magasak). Ez annak is köszönhető, hogy a szektor szereplői gyakorta nagyvállalatok beszállítói, stabil, kiszámítható megrendelésekkel.

Egyes eredményváltozók tekintetében az építőiparban, a fa-, papír-, bútor- és nyomdaiparban és a kereskedelem- és gépjárműjavításban tevékenykedő vállalatok esetében is mértünk az átlagosnál magasabb hatásokat. A maradék három olyan szektorban, melyekre tudtunk becslést készíteni (informá-ció és kommunikáció, pénzügyi, biztosítási tevékenység és ingatlanügyletek, valamint szakmai, tudományos és műszaki tevékenység), a hatások viszonylag alacsonyak voltak, illetve hamar lecseng-tek. Munkatermelékenységbeli változást egyik vizsgált szektor esetében sem tapasztaltunk.

Elemzésünk megállapításai hasznos adalékot jelenthetnek az uniós források hatékony allokációját elősegítő döntésekhez. Vizsgálatunk folytatásaként tervezzük a különböző vállalati finanszírozási formák (pl. beru-házási hitelek, visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatások) hatásosságának összehasonlítását, illetve egyes vállalati szegmensek eltérő finanszírozási struktúrájának mélyebb elemzését. Kutatásunk eredményeit részletesebben a nemrég megjelent tanulmányunk mutatja be.